A felvilágosodás és a klasszicizmus korában irodalmunk vezéregyénisége Kazinczy Ferenc. Főleg a XIX. század első két évtizedében. Része van Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc és más jelentős költők fölfedezésében. A XIX. század legnagyobb szellemi mozgalmát, a nyelvújítást ő irányítja hazánkban. A műfordításban is jelentős szerepe van.
Érsemlyénben született 1759. október 27-én, református középnemesi családban. A sárospataki főiskolán fejezte be főiskolai tanulmányait. A felvilágosult császár, II. József híve. 1786-ban kinevezik Kassán tanfelügyelőnek. Két évvel később, 1788-ban lapot indít a kor két kitűnő írójával, Batsányi Jánossal és Baráti Szabó Dáviddal, Magyar Museum címmel. II. József halála után a felvilágosodás híveit üldözni kezdik, leváltják tanfelügyelői állásáról.

1794-ben tagja lesz egy titkos jakobinus társaságnak, mely továbbra is a felvilágosodás és polgárosodás terjesztésére alakult. A társaság vezetője: Martinovics Ignác: Ugyanebben az évben letartóztatják a magyar jakobinusokat, számos társával együtt Kazinczyt is halálra ítélik. Hetekig abban a tudatban él, hogy kivégzik. Királyi kegyelmet kap – ítéletét börtönre változtatják. Budán, majd Spelbergben, Kuptein és Munkács várbörtönében raboskodik. Összesen 6 és fél esztendeig. 1801-ben szabadul. Börtönévei alatt is ír, tanul, fordít. Fogságom naplója címmel később megírja szenvedéseit. Íróeszköz híján saját vérével vagy rozsdatollal írt.

1804-ben megnősül, ekkor 45 éves. Egy 20 évvel fiatalabb, elszegényedett grófnőt, Török Sophie-t veszi feleségül. Birtokán – melyet Széphalomnak nevez el – valóságos irodalmi központot hoz létre. 1830-ban az MTA tagja lett. Tevékenysége középpontjában a magyar irodalmi élet föllendítése állt. Ízlése, műveltsége, szorgalma meghatározó példaként szolgált. Viszonylag kevés eredeti műve közül legjelentősebbek epigrammái (Tövisek és virágok, 1811) valamint a kortörténeti dokumentumként is fontos önéletrajza. (Pályám emlékezete, 1828). Igen sokat fordított, különösen a francia fölvilágosodás íróinak (Helvetius, Holbach, Rousseau, Voltaire), és a német nyelven író klasszikusoknak (Gessner, Goethe, Klopstock, Lessing, Wieland) műveiből. 1831. augusztus 23-án az általa elnevezett Széphalmon vesztette el életét.

Ajánlott oldal:
Wikipédia